Év elején sokan úgy érezzük, mintha egy új fejezetet kapnánk, vagy tiszta lappal indulnánk. . „Most aztán minden más lesz.” Új szokások, új étrend, több mozgás, kevesebb édesség, több figyelem magamra.
Ugye neked is ismerős?
Aztán telnek a napok hetek vagy akár a hónapok is… és valahol elfogy a lendület. A fogadalmak pedig lassan elcsendesednek. Nem azért, mert ne akartuk volna eléggé, hanem mert az élet – a maga valóságával – megérkezik és ezzel háttérbe szorítjuk saját magunkat.
Nagyon gyakori, hogy saját magunk ellen fordulunk és ostorozzuk magunkat:
„Gyenge vagyok.” „Nincs elég akaraterőm.” „Már megint nem sikerült.” Biztos ismerősek ezek a mondatok is….
De mi van akkor ha a helyzet sokkal komplikáltabb, mint az te gondolod? Vagy ha nem is az akaraterőddel van a gond, hanem azzal a ténnyel, hogy még nem ismered eléggé a saját működésedet?
Ebben a cikkben ezt fogom alaposabban kifejteni és bízom benne, hogy a végére összeáll benned is a kép és megtalálod te is a válaszaidat.
Miért teszünk egyáltalán fogadalmakat?
Ahhoz, hogy mindent megértsünk, ahhoz meg kell közelebbről is nézni, hogy miért is fogadkozunk.
A fogadalmak egyszerűen egyfajta üzenetek magunk felé, üzenetek önmagunknak.
Amikor megfogalmazol egy fogadalmat akkor azt jelzed magad felé, hogy valami jobbat, könnyebbet szeretnél magadnak.
Ilyenkor nem látod reálisan a célodat, nem is érzed, hogy az fontos lehet. Például kitűzöl -15kg fogyást és heti 5-szöri edzést magadnak. Vajon ez reális? Tehát azért teszünk fogadalmakat mert vágyunk egy stabilabb, magabiztosabb önmagamra. Ekkor az érzés hajt, a vágy, hogy mindezt elérd. De ha ellenkezik a tested az eszeddel? Ha nem a realitás talaján mozogsz?
És miért nem tudjuk vagy miért nem tartjuk be őket?
Itt jön a csavar, amin nagyon sokan elbuknak és nem azért mert „lusták” vagy „gyengék” lennének.
Az okok sokkal árnyaltabbak:
túl nagyot vállalunk hirtelen
nem vesszük figyelembe, hol tartunk most
mások elvárásai alapján fogadkozunk vagy másokhoz hasonlítjuk magunkat
hiányzik a támogató közeg
és ami a legfontosabb: nem ismerjük a saját belső mintáinkat
Az evéssel, mozgással és életmóddal kapcsolatos szokásainkat évek, évtizedek alatt alakítjuk ki. Érzelmek, meggyőződések tartják életben őket.
Tehát, ha nem ismered belső mintáidat, motivációdat, akkor a fogadalmakat is nehezebb betartani.
Az önbizalom és az evés kapcsolata
Az evés nem csak tápanyagbevitel. Sokkal komplexebb, mint elsőre gondolnánk.
Az evés lehet: – jutalom („ma ezt megérdemlem”) – megnyugtatás („legalább ettől jobb lesz”) – társas kapcsolódás – időtöltés – kontrollérzés egy kaotikus napon – vagy épp lázadás valaki/valami ellen
Amikor nincs elég önbizalmunk, akkor elnyomjuk a valódi vágyainkat, érzéseinket és gyakran az evés ad megnyugtatást, elterel a valódi problémától. Tehát képez egy hidat, leköt, gyakran eltereli a gondolatokat a megoldandó helyzetekről.
Aztán közben megszületik bennünk egy rossz érzés, bűntudat, ami még kisebb önbizalommal jár.
Gyakran itt jön a stigmatizálás magunk irányába, hogy gyengék vagyunk.
Pedig ez nem feltétlenül a gyengeség jele, hanem egy belső késztetésé. Ez egy berügzött tanulás amit a múltunkból hozunk. Ezek a működések valamikor, valahol segítettek megküzdeni és megnyugodni.
Ha kimarad az önismeret
Az emberek nagy része úgy próbál életmódot váltani, hogy csak a „Mit egyek?” kérdéssel foglalkozik. Böngészik a netet vagy a facebookon nézik a főzős videókat és hiszik, hogy ott megkapják azt amire szükségük van. Elismerem, rengeteg jó, egészséges alapanyagokon alapuló étel készül a neten, rengeteget lehet tanulni vagy inspirálódni belőlük.
De hitem szerint nem csak az étel a fontos kérdés.
Meg kell nézni azt is, hogy:
– Miért eszem, amikor nem vagyok éhes? – Mit szeretnék valójában megkapni az ételtől? – Mire használom az evést? – Milyen érzéseket takar ki? – Mitől félek, ha nem eszem meg?
És ezek sokkal fontosabb kérdések. Ha ezekre nem nézünk rá, vagy nem gondolkodunk el rajtuk, akkor minden diéta, életmódváltás csak felszíni megoldás lesz. Aztán a nagyon akarás mellett, egyszer csak elfáradunk és vissza csúszunk oda ahonnét elindultunk.
Első lépés: nem változtatni, hanem megérteni
Én abban hiszek, hogy első lépésként nem a fogyókúrára, vagy diétára, főleg nem a szigorításokra, tiltólistákra kell koncentrálni. De nem is a féktelen edzéseket kell beiktatni.
Az első lépés az, hogy:
👉 gyengéden tükörbe nézni 👉 megérteni, hogyan működsz 👉 megengedni, hogy ne tökéletes legyél, hanem őszinte
Ezért hoztam létre az
„Önismereti Tükör az evéshez” mini kérdéssort
Ez a kérdéssor nem vizsgáztat, nem minősít és nem is osztályoz téged.
Arra hív, hogy ránézz arra:
– mikor eszel – miért eszel – mit pótolsz vele – milyen érzések kapcsolódnak hozzá – hogyan beszélsz közben magaddal
A kérdéssor ajándék azoknak, akik ingyenes konzultációra jelentkeznek hozzám. A válaszaidat személyesen átnézem, és együtt megnézzük, mit mutat számodra a tükör. Egészségesen Évával
És ha tovább dolgozunk, az első alkalom részeként megkapod a teljes, személyre szabott kiértékelést is.
Az üzenetem az év elejére
Ha az idén szeretnél valamit nagyon másként csinálni, ne a nagy fogadalmakkal kezd.
Kezdheted azzal is, hogy: „ Szeretném jobban megérteni, hogy hogyan működöm”
Itt a megértésen van a hangsúly és ez már egy hatalmas lépés önmagad felé.
Ha úgy érzed, megszólított ez a téma, vagy szeretnél ránézni az evési mintáidra, itt találsz több információt: Egészségesen Évával
