Amikor már nem vagy az, aki voltál, de még nem tudod, ki vagy…

Van egy időszak, amiről keveset beszélünk.
Amikor már nem vagy ott, ahol eddig voltál, de még nem érkeztél meg sehova. Ilyenkor jólesne egy kis megértés magaddal szemben.
Változást tapasztalsz a testedben, az energiádban, az étkezésedben de talán az élethez való viszonyodban is. Talán nem tudod igazából megfogalmazni, csak érzed, hogy nem úgy történnek a dolgok mint régen.

A tested jelez.
Másképp.
Néha bizonytalanul. Nem olyan egyértelműen mint régen, de gyakrabban:
Fáradságban, jobban vagy máshogyan kívánod az ételeket.
Abban, hogy valami már nem esik jól úgy, mint korábban.
Az evés is megváltozik.

Ami régen egyértelmű volt, most kérdéssé válik.
A megszokott ritmus megbillen.
A „tudom, mit kell ennem” helyét átveszi valami halk bizonytalanság. Ami régen működött, az ma már nem működik.
Ebben az átmeneti időszakban sokszor visszavágynánk a régi testbe, a régi működésbe.
Abba, ami kiszámítható volt.

Van, amikor mindez hiányzik és talán ezt nehéz, nagyon nehéz kimondani és elfogadni.

Ebből az átmenetből született meg a „Megérkezni ahhoz, aki most vagy” önismereti önreflexiós füzetem. Érdekes, mert időben ez volt a harmadik, amit elkészítettem, mégis most érzem igazán, hogy ez az, ami a könyv természetes folytatásává vált. Mert ebben benne vannak az evési mintákat felismerhető önreflexiók. Mert az evés nem mindig az ételről szól. Mert az evés van amikor megnyugtat, örömöt ad vagy éppen kontrollá vagy teljesítménnyé is válhat.

Az elmélyítő leírások mellett az önreflexiós oldalak segítenek abban, hogy hogyan lehet egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, aki most vagy.
Ez a munkafüzet erről szól.

Ez a füzet sem azért született, hogy megmondja, hogyan kellene enned, élned, működnöd. Azért született, hogy ne maradj egyedül azokkal a kérdésekkel, amik akkor jönnek, amikor a tested változik, amikor az evés bonyolultabbá válik, amikor a régi kapaszkodók már nem jók, de az újak még nem alakultak ki.

Ezek az állapotok nem hibák. Ezek átmenetek. És az átmenetekben nem szabályokra van leginkább szükség, hanem megértésre, figyelemre, és arra, hogy valaki azt mondja:
„Ez rendben van. Nincs semmi baj veled, csak változol és alakulsz.”

A kapcsolat a testeddel, az evéssel, önmagaddal nem egy projekt, amit be lehet fejezni, hanem egy élő viszony, ami változik, ahogy te is változol.

Talán a legfontosabb üzenete az nem egy gondolat, nem egy felismerés, hanem egy új szemlélet, egy másik hang. Egy kicsit megengedőbb, egy kicsit figyelmesebb, egy kicsit emberibb belső hang. Olyan, ami nem siettet, nem szorít, nem bánt, hanem kérdez, érdeklődik, jelen van. Olyan, ami mellett lehet fáradtnak lenni. Lehet bizonytalannak lenni. Lehet nem tudni. És közben mégis lehet haladni.

Mert az evési szokások és minták mögött mindig van egy történet. A valódi változás nem a szabályoknál, hanem a történet megértésénél kezdődik.

Szeretettel ajánlom, ha szeretnél rátalálni arra aki most vagy. Megengedéssel és elfogadással.