A táplálékkiegészítők: Amikor az egészség is teljesítménnyé válik

Az utóbbi időben egyre több tartalmat látok a táplálékkiegészítőkről. Melyik vitamint milyen formában érdemes szedni, mi szívódik fel jobban, melyik a „jó” választás, melyik kevésbé hatékony. Citrát, biszglicinát, foszfát, kelát… és még sorolhatnánk.

Szeretném rögtön az elején tisztázni: önmagában ezzel semmi probléma nincs. Valóban nem mindegy, mit választunk. Én is tanultam erről, és azt is látom, hogy a mai életmód mellett sok esetben már nem elegendő kizárólag az étkezésre hagyatkozni. A táplálékkiegészítőknek lehet helyük és szerepük az étkezésben. Mégis van emögött a dolog mögött egy mélyebb meglátásom is…

Valami megváltozott

Mégis egyre gyakrabban érzem azt, hogy valami megváltozott ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Mintha az emberek már nem támogatni szeretnék a testüket, hanem tökéletesen kontrollálni, vagy kiváltani vele az egészséges táplálkozást. Pedig ezek a készítmények nem helyette, hanem az egészséges táplálkozás támogatására készültek.

És ez a pont az, ahol számomra már nem csak táplálkozásról beszélünk, hanem önismeretről is.

Mert amikor valaki újra és újra azt hallja, hogy csak így jó, csak ezt szabad, ezt így kell, azt úgy kell, akkor könnyen elindulhat benne egy belső feszültség. Főleg akkor, ha gyerekként is sok szabály, megfelelés vagy szigor vette körül.

Amikor már mindent jól akarunk csinálni

 

A test támogatása helyett észrevétlenül megjelenhet a kontroll, a teljesítmény vagy a szabályrendszer.
Sokszor a táplálékkiegészítőkről hallott rengeteg információ, elindíthat egyfajta belső nyomást, hogy jól kell döntenünk.

• Jól kell enni.
• Jól kell választani.
• Jól kell működni.
• Jól kell vigyázni magunkra.

Közben pedig egyre távolabb kerülünk attól, hogy valóban meghalljuk a testünket.
Mert egy idő után már nem azt figyeljük, mire van szükségünk, hanem azt, hogy jól csináljuk-e. Nem a testünk jelzéseihez kapcsolódunk, hanem a szabályokhoz, az elvárásokhoz és a folyamatos információáramláshoz.
És ilyenkor az egészségtudatosság már nem megnyugtató kapaszkodó lesz, hanem egy újabb terület, ahol teljesítenünk kell.

A belső feszültség nem mindig látványos

 

Pedig a test sokszor egészen finoman kommunikál. Jelezheti, hogy pihenésre vágyik, hogy túlterhelt, hogy egyszerűbb ételekre lenne szüksége, vagy éppen arra, hogy ne akarjunk mindent kontroll alatt tartani.

Csakhogy amikor állandó készenlétben működünk, könnyen elveszítjük ezt a belső kapcsolódást. Fejben elemezünk, tervezünk, ellenőrzünk, miközben egyre kevésbé érezzük, hogy valójában hogyan vagyunk.

Táplálkozási szakemberként számomra egyre fontosabbá válik annak a megfigyelése, hogy egy ember milyen belső állapotból kapcsolódik az egészséges életmódhoz. Mert óriási különbség van aközött, hogy valaki támogatni szeretné magát, vagy folyamatosan ellenőrizni.

Az egyikben van kapcsolódás.
A másikban állandó készenlét.

És ez a fajta belső nyomás sokszor észrevétlenül aktiválhat evési mintákat is. A kontroll, a megfelelés, a szabályokhoz való ragaszkodás mögött gyakran nem valódi testi szükséglet áll, hanem biztonságkeresés.

Hiszen ha „mindent jól csinálok”, akkor talán elkerülhetem a hibázást.
Talán elég jó leszek.
Talán biztonságban leszek.

Mit szeretne valóban a testünk?

 

Csakhogy a test nem egy projekt.
Nem egy folyamatosan optimalizálandó rendszer.
És nem biztos, hogy attól leszünk egészségesebbek, hogy egyre több szabályt építünk magunk köré.

Persze fontosnak tartom a minőségi, leinformálható készítményeket. Fontosnak tartom azt is, hogy valódi szükségletre épüljenek, és ne megszokásból vagy félelemből szedjük őket. De legalább ennyire fontosnak érzem azt is, hogy figyeljük meg a saját működésünket közben.

Mi történik bennem, ha kihagyok egy vitamint?
Feszültté válok?
Bűntudatom lesz?
Úgy érzem, rosszul csinálom?

Mert ezek a kérdések sokszor többet mesélnek rólunk, mint maga a készítmény.

Talán nem tökéletesnek kell lennünk

 

Azt gondolom, az egészségtudatosság önmagában érték. De amikor már csak szabályokban, kontrollban és teljesítésben tud megjelenni, akkor könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot önmagunkkal.

És talán éppen ez lenne a legfontosabb:
nem tökéletesen csinálni,
hanem kapcsolódni.

Kapcsolódni a testünkhöz.
A szükségleteinkhez.
És ahhoz a belső hanghoz, ami nem félelemből, hanem figyelemből működik.

Mert a test sokkal gyakrabban kér figyelmet, mint tökéletességet.
És sokszor nem több szabályra van szüksége, hanem arra, hogy végre meghalljuk.

Ez a szemlélet számomra nemcsak a táplálékkiegészítőkre igaz, hanem ugyanúgy az étkezés egészére is. Mert ha az egészséges étkezésre sem szabályrendszerként nézünk, akkor kezdődik az igazi kapcsolódás önmagunkkal.

Ha megszólított ez a téma, érdemes lehet egy pillanatra megállni és ránézni: nálad hol jelenik meg a kontroll az egészséged körül?

A blogon találsz még olyan írásokat, amelyek ebben segíthetnek.