Az életközépi válság, ami visszavezetett önmagamhoz
Az életközépi válság és a kiégés egy olyan helyzet, amit szinte minden ember egyszer átél. Általában 30-40 év körül jelentkezik, amikor az emberek többsége megáll egy pillanatra és visszatekint. Keresi a válaszokat az életről.
Az ember újraértékeli, mit ért el, és mit nem. Megkérdőjelezi: „Ez az az élet, amit élni akartam?” Gyakoriak különböző érzések: üresség, bizonytalanság, csalódottság, elvágyódás. Az életközépi válság nem feltétlen „válság”, inkább egy átmenet, fejlődési lehetőség az önmegvalósítás, az önismeret felé vezető úton.
Életközépi válság vagy kiégés?
Az emberek többsége ebben a korban keresi legjobban önmagát. Keresi azt a “ valamit“ ami igazán elégedetté és boldoggá teszi. Egyre jobban előtérbe kerülnek azok a helyzetek, amikbe nem érzi jól magát, vagy éppen nem tudja a továbbiakban a fejlődését szolgálni. Előfordul, hogy egyedül nem találjuk a válaszokat. Sokak ilyenkor fordulnak az internethez, vagy éppen tanácsot kérnek olyanoktól, akik csak felületes megoldást adhatnak a problémára. „Hiteles szakemberként önazonos emberként a segítő szakmában”
Az életközépi válság gyakran együtt jár a kiégéssel, ami különböző testi-lelki tünetekkel járhat.
Jellemezheti a krónikus stressz, kimerültség, motivációvesztés. A stressz okozta alváshiány, vagy éppen emésztőrendszeri betegségek, anyagcsere zavarok is mind lehetnek a kiégés rejtett tünetei.
De állhat mügötte túlzott felelősségvállalás, kontrolligény is.
Egyre gyakoribb az az érzés, hogy valami nem stimmel és nem találjuk a helyünket sem a munkában sem az élethelyzeteinkben.
Engem sem került el…
Számomra a segítő szakma az, ami nélkül nem tudtam elképzelni az életemet. Mindig az motivált, hogy segíthetek az embereknek. A negyvenes éveimben elkezdtem keresni, hogy mi is az amit el szeretnék érni, megvalósítani. Az akkori munkám az egészségügyben nem igazán hozta amit én szerettem volna, munkahelyet váltottam, más területet próbáltam ki. Aztán lettek anyagi gondjaim elvált anyaként, hajtott a jobb megélhetés, és külföldre mentem dolgozni, de a szakmámban maradtam. Aztán egy év Németország után kikötöttem Svájcba. Most így visszagondolva, csapongtam, nem tudtam, hogy mit is akartam valójában, de éreztem, hogy nem vagyok a helyemen.
Aztán teltek az évek Svájcban, megtapasztalhattam egy jobb életminőséget, egy más egészségszemléletet. Kaptam tiszteletet, megbecsülést, elismerték a munkámban a tudásomat. És úgy éreztem a helyemen vagyok.
Nagyon hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért!!!
De egy idő után újból keresni kezdtem valamit. Nem találtam a helyemet a nagyon jó munkahelyemen, fárasztott a külföldi élet az ezzel járó hiány amit a családom távolléte miatt éreztem. Ekkor találtam rá az önismeretre.
Az önismeret megváltoztatta az értékrendemet, a családom prioritása jobban előtérbe került. Jobban megismertem az erősségeimet, de arra is rávilágított hol vagyok nagyon gyenge. És ez nem volt igazán kellemes. De ma már tudom, hogy ezek nélkül a felismerések nélkül nem lennék most az aki vagyok.
Az önismeretnek köszönhetem, hogy rájöttem, hol vannak a határaim. Mert ahogy megváltozik az értékrended, úgy változnak a határaid is. És az, hogy folyamatosan ingáztam két ország között, az kiélesítette ezt a határt. Egyre világosabb lett, hogy nem vagyok jó helyen.
Az én személyes megoldásom…
Az életközépi válságot nem kell, hogy feltétlen egy külföldi élet oldja meg. Tudtam, hogy a segítő szakmát nem szeretném feladni, de úgy ahogy akkor segítettem már nem tudtam volna sokáig szívvel-lélekkel csinálni. Az egészséges táplálkozás mindig érdekelt. A gyerekkori táplálkozásom és testsúlyom és az ezzel járó önbizalomhiány arra sarkallt, hogy az önismereti táplálkozásban találtam magamat. És ez egyenes út volt ahhoz, hogy merre szeretnék menni.
Bár nagyon szerettem Svájcot, rettentő hálás vagyok az ott szerzett tapasztalataimért, 9 év külföld után úgy döntöttem, hazaköltözök és egy merőben más irány próbálok ki. Elindítottam vállalkozásomat, megírtam első életmódról szóló könyvemet, amit aztán munkafüzetek és egy kártyapakli követett. De még hosszú út áll előttem is. Mert ez az út soha nem ér véget. Az önbizalomtól a tudatos választásig-Egy másik út a változáshoz
A történetemet azért osztottam meg veled, mert lehet, hogy te is hasonló helyzetben vagy. És azt szeretném, ha tudnád: nem kell, hogy ez az időszak olyan hosszúra nyúljon, mint nálam.
A kiégés nálam már testi tünetekben is megmutatkozott. Gyomorfájás, emésztési problémák, álmatlanság, állandó fáradtság kísérte a mindennapjaimat. A folyamatos stressz csak tovább nehezíti a helyzetet. A segítő szakmában különösen meg kell találni azt, hogy mi az ami feltölt. Mert aki mindig csak ad magából, az előbb utóbb megbetegszik.
Pedig van kiút. Nekem is sikerült újra megtalálnom önmagamat, és hiszem, hogy neked is sikerülhet.
Útravaló…
Tudd, hogy az életközépi válság nem hiba vagy kudarc. Egy természetes életszakasz, amely lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerülj önmagadhoz, és tudatosabban alakítsd a folytatást.
Az életközépi válság sokszor annak a jele, hogy ideje másként figyelni magunkra. Nem keményebben, nem többet teljesítve, hanem kíváncsibban és együttérzőbben. Észrevenni, mi merít ki bennünket, megérteni, mire van szükségünk, kapcsolódni önmagunkhoz, és olyan választásokat hozni, amelyek hosszú távon is támogatnak. Nem kívül keresni a megoldásokat, hanem megtanulni bízni a saját belső iránytűnkben. Belső kapcsolat külső egyensúly
Szeretettel ajánlom a „Karrierváltás belülről” című kiadványomat, amit a weboldalon megtalálsz.
Ha szeretnéd jobban megérteni, mi zajlik benned ebben az időszakban, és támogatásra lenne szükséged az önismereti folyamatban,
szeretettel várlak egy díjmentes ismerkedő beszélgetésre. Ingyenes konzultáció
Ha ez a téma közel áll hozzád a blogon keresd az „Önbizalom” és „Önismeret”cimkék alatt lévő írásaimat. Blog