A fogadalmak és az önismereti táplálkozás: miért nem működik a változás, ha kimarad a belső megértés?

Év elején sokan úgy érezzük, mintha egy új fejezetet kapnánk, vagy tiszta lappal indulnánk. .
„Most aztán minden más lesz.”
Új szokások, új étrend, több mozgás, kevesebb édesség, több figyelem magamra.

Ugye neked is ismerős?

Aztán telnek a napok hetek vagy akár a hónapok is… és valahol elfogy a lendület. A fogadalmak pedig lassan elcsendesednek. Nem azért, mert ne akartuk volna eléggé, hanem mert az élet – a maga valóságával – megérkezik és ezzel háttérbe szorítjuk saját magunkat.

Nagyon gyakori, hogy saját magunk ellen fordulunk és ostorozzuk magunkat:

„Gyenge vagyok.”
„Nincs elég akaraterőm.”
„Már megint nem sikerült.” Biztos ismerősek ezek a mondatok is….

De mi van akkor ha a helyzet sokkal komplikáltabb, mint az te gondolod?
Vagy ha nem is az akaraterőddel van a gond, hanem azzal a ténnyel, hogy még nem ismered eléggé a saját működésedet?

Ebben a cikkben ezt fogom alaposabban kifejteni és bízom benne, hogy a végére összeáll benned is a kép és megtalálod te is a válaszaidat.

Miért teszünk egyáltalán fogadalmakat?

Ahhoz, hogy mindent megértsünk, érdemes közelebbről megnézni azt a kérdést, hogy miért fogadkozunk.

A fogadalmak egyszerűen egyfajta üzenetek magunk felé, üzenetek önmagunknak.

A fogadalmak tulajdonképpen üzenetek önmagunk felé. Egyfajta belső jelzések amikkel azt fejezzük ki: valami másra, valami könnyebbre vagy valami élhetőbbre van szükségünk. Amikor megfogalmazol egy fogadalmat, valójában azt üzened magadnak, hogy szeretnél magadnak egy jobb állapotot teremteni.

Ilyenkor gyakran még nem tiszta, hogy mennyire reális a  cél és az sem látszik feltétlenül, hogy ez belsőleg mennyire illeszkedik hozzád. Például kitűzöl -15kg fogyást és heti 5-szöri edzést magadnak. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra: ez valóban a jelenlegi valóságodból születik, vagy inkább egy vágyott képből?

A fogadalmak mögött tehát az a vágy áll, hogy kiegyensúlyozottabbnak és stabilabbnak érezzük magunkat. Ilyenkor egy belső húzás visz előre.

És mi történik akkor, ha a testünk és az elménk nem ugyanabba az irányba mozdul? Vagy ha a fogadalom nem a jelen realitásából születik?

Itt jön az a pont, ahol nagyon sokan elakadnak és nem azért mert „lusták” vagy „gyengék” lennének.

A háttér ennél sokkal összetettebb:

• gyakran tól nagy lépéseket akarunk megtenni
• nem vesszük figyelembe, hol tartunk éppen most
• sokszor mások elvárásai mentén fogalmazzuk meg a céljainkat vagy másokhoz hasonlítjuk magunkat
• hiányzik a megtartó, támogató közeg
• és ami talán a legfontosabb: nem ismerjük a saját belső mintáinkat

Az evéssel, mozgással és életmóddal kapcsolatos szokásaink nem egyik napról a másikra. Évek, sőt évtizedek alatt épülnek fel bennünk. Érzelmek, meggyőződések tartják  őket életben.

Éppen ezért, ha ezek a belső minták nem válnak láthatóvá, akkor a fogadalmak is könnyen törékennyé válnak. Nem azért mert nincs benne szándék, hanem mert hiányzik az önismereti alap, amire épülhetnének.

Az önbizalom és az evés kapcsolata

Az evés nem csupán csak tápanyagbevitel. Sokkal összetettebb folyamat, mint azt elsőre gondolnánk.

Az evés lehet:
– jutalom („ma ezt megérdemlem”)
– megnyugtatás („legalább ettől jobb lesz”)
– kapcsolódás másokhoz
– idő kitöltése
– kontrollérzet egy szétesett kaotikus napon
– vagy akár egyfajta belső ellenállás, lázadás valami ellen

Amikor az önbizalom sérül vagy gyengébb, gyakran háttérbe szorulnak a valódi érzéseink és szükségleteink. Ilyenkor az evés könnyen válhat egyfajta kapaszkodóvá: megnyugtat, eltereli a figyelmet a valódi problémától, és átmenetileg elválaszt a nehéz belső állapottól. Olyan mintha egy híd lenne a feszültség és a megkönnyebbülés között

Aztán közben megjelenik bennünk egy nehéz  érzés, bűntudat, önkritika, csalódottság. és ezzel együtt gyakran még jobban csökken az önbizalom.

Ilyenkor gyakran könnyű magunkra akasztani a „gyenge vagyok”címkét

Pedig ami történik, az gyakran csak egy belső, tanult működés. Egy korábban kialakult minta, ami  valamikor, valahol segítettek megküzdeni és biztonságot teremteni.

Ha kimarad az önismeret

Sokan úgy próbálnak életmódot váltani, hogy csak a „Mit egyek?” kérdésre fókuszálnak. Ilyenkor böngészik a netet vagy  nézik a főzős videókat és azt remélik, hogy ott megtalálják a választ arra, amire szükségük van. És valóban, rengeteg jó, egészséges alapanyagokra épülő ötlet érhető el így. 

De mégis fontos látni, hogy nem csak az ételről szól ez a folyamat, érdemes mélyebbre is figyelni.

– Miért eszem, akkor is amikor nem vagyok éhes?
– Mit próbálok valójában megkapni az ételen keresztül?

És ezek sokkal fontosabb kérdések. Ha ezekre nem nézünk rá, vagy nem kezdünk el velük kapcsolatba kerülni, akkor az életmódváltás könnyen a felszínen marad. Ilyenkor lehet sok az akarás, a törekvés, mégis hiányzik a belső alap, ami megtartaná.

Első lépés: nem változtatni, hanem megérteni

Én abban hiszek, hogy az első lépés nem a fogyókúra nem a  diéta és nem a szigorítások vagy tiltólisták világa. De nem is a túlzott kimerítő edzések bevezetése.

Az első lépés csendesebb, mégis alapvetőbb:

• gyengéden ránézni magadra
• megérteni, hogyan működs belül
• és megengedni, hogy ne tökéletesség vezessen, hanem az őszinteség

Ebből a szemléletből született meg 

„Belső Fény-Tudatos kapcsolat az étellel” mini kérdéssor

A kérdések célja, hogy segítsen észrevenni azokat a mintázatokat, amelyek az evésed mögött jelen vannak, sokszor csendben, automatikusan és észrevétlenül

A rövid kiértékelés ajándék azoknak, akik ingyenes konzultációra jelentkeznek hozzám.Egészségesen Évával

Ha  tovább dolgozunk együtt, az első alkalom részeként megkapod a teljes, személyre szabott kiértékelést is.

Az üzenetem neked, ha te te is sokszor fogadkozol és nem sikerülnek a fogadalmaid

Ha szeretnél valamit igazán másként csinálni, érdemes nem a nagy fogadalmakkal kezdeni.

Kezdheted valami sokkal csendesebbel is: 

„ Szeretném jobban megérteni, hogy hogyan működöm”

Ebben a mondatban nem a teljesítmény a lényeg, hanem a figyelem, a ránézés, a kíváncsiság önmagad felé. És ez a fajta megértés már önmagában egy jelentős lépés. Elmozdulás kifelé a megszokott körökből, befelé, önmagad irányába.