A Belső Fény mindig tudta az utat: egy segítő szakember története

Mit tanított nekem az egészségügy, Svájc és az önismeret

Vannak pillanatok az életben, amikor visszanézünk, és hirtelen minden értelmet nyer.

Azok a döntések is, amelyekről akkor még azt hittük, véletlenek voltak. Én ma már úgy látom, hogy az életemet mindig egy apró „Belső fény” vezette. Nem volt hangos. Nem követelt semmit. Egyszerűen csak megmutatta a következő lépést.

És én mentem utána.

Visszanézve nem én választottam a segítő hivatást. Inkább úgy érzem, hogy egész életemben ez a hivatás választott engem.

Amikor először megszólalt bennem valami

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy amikor pályát kellett választanom, hagyták, hogy az egészségügy felé induljak.

Valahogy már nagyon fiatalon, szinte gyerekként éreztem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Nem tudtam pontosan, mi vár rám. És még azt se tudtam mi az az önismeret. Csak azt éreztem, hogy ez az én utam.
Persze az iskola után sok minden érdekelt. Nem tudtam még, hogy melyik az a terület, ahol tényleg jól érzem magamat. Így kerestem azt a helyet, ahol igazán kiteljesedhetek.

Dolgoztam laboratóriumban. Aztán hosszú éveket töltöttem a vérellátóban. Később idősotthonban, majd sebészeti osztályon. Minden új állomásnál azt hittem, most már megtaláltam a helyemet.

Aztán egyszer csak újra éreztem azt a halk hívást, hogy menjek tovább. Ez mindig olyan volt, mit amikor azt érzed, hogy „valami mást akarsz csinálni”

Ma már tudom, hogy nem elégedetlen voltam a munkámmal.

Hanem tanultam.

A betegek nemcsak ápolásra tanítottak

Sokan mondják, hogy az egészségügy nehéz pálya. És igazuk van. Nem azért, mert sokat kell dolgozni, hanem azért, mert nap mint nap emberek örömével, fájdalmával, reményével és veszteségével találkozol. és ezt nem mindenki tudja elviselni.

Az aktív osztályokon az életért folyt a küzdelem.
Az idősotthonban pedig megtapasztaltam valami egészen mást.

Ott jelen volt az elfogadás. A megbékélés. Az elmúlás természetessége.

Mindegyik hely más ajándékot adott nekem.
Megtanultam tisztelni az emberi életet minden élethelyzetben.
Megtanultam figyelni és meghallani azt is, amit nem mondanak ki.
És talán azt is, hogy a segítség sokszor nem a megoldásban, hanem a jelenlétben rejlik.
Ez már akkor is az önismeretem volt, de még mindig nem így néztem rá.

Amikor elfárad a segítő

A segítő szakmákban dolgozók sokat adnak. Néha annyit, hogy közben lassan elfogynak.
Az empátia egyszerre csodálatos ajándék és hatalmas mázsás teher is.

Mert nem tudod egyszerűen letenni mások fájdalmát a műszak végén.  Hisz akarva akaratlanul mindez ott van veled akkor is amikor hazamész. Otthon a csendben sokszor újra átéled azt, ha aznap valaki meghalt. Hiába voltál mellette és mindent megpróbáltál amit lehetett, valami más erősebb volt mit a te jelenléted. Vagy éppen aznap valakiről a műszakban kiderült, hogy menthetetlen beteg. Ezeket nem lehet letenni a munkahely kapujában. Ezek mennek veled haza. És ha veled vannak sokáig, akkor könnyen elvesztheted a hitedet és önmagadat. A segítő szakma az a szakma szerintem, ami a legjobban formálja az önismeretet. Megismered a határaidat, hogy mit bírsz elviselni. Ez a legmélyebb önismereti tanulás, ami sokunk számára csak utólag derül ki.

Talán ezért is vágytam valami újra. Nem menekülni akartam.

Csak szerettem volna újra megtalálni önmagamat.

Svájc nem csak egy új ország volt

Amikor Svájcba kerültem, minden megváltozott.

Más volt az egészségügy. Más volt a betegekhez való hozzáállás, a megbecsülés és az életminőség.

És valami bennem is elkezdett átalakulni.

Ott értettem meg igazán, hogy mennyire könnyű a saját értékünket a munkánkon, a teljesítményünkön vagy akár a külsőnkön keresztül mérni.

Pedig egyik sem mondja meg, kik vagyunk valójában.

A kislány, aki kövérnek látta magát

Gyerekként kicsit „kövérnek” számítottam. De érdekes volt ezt így „kövér” leírni. Ma már így egy ilyen szóval bárkit illetni?? Még a túlsúlyos is elég merész.

És aki egyszer megéli azt az érzést, hogy „nem vagyok elég szép”, „nem vagyok elég jó”, „biztos azért, mert „kövér vagyok”, mert azt mondták, annak ezek a mondatok sokáig elkísérik az életét.

Mert lehet lefogyni és új ruhát venni. Elérheted  a vágyott testsúlyt.
De ha belül nem változik semmi, ugyanaz a bizonytalanság néz vissza a tükörből.

Svájcban kezdtem igazán megérteni, hogy az értékem nem a mérlegen látható számoktól függ. 

És ez a felismerés mindent megváltoztatott.

Nem a fogyás érdekelt. Az ember kezdett érdekelni.

Ahogy egyre többet tanultam a táplálkozásról, egyre inkább azt láttam, hogy a legtöbb ember pontosan tudja, mit kellene ennie.

Mégsem ez a legnagyobb probléma.

A kérdés sokkal inkább az, hogy miért eszünk akkor is, amikor nem vagyunk éhesek.

Miért büntetjük magunkat? Miért vigasztaljuk magunkat étellel vagy miért akarunk mindig megfelelni valaminek vagy valakinek?

Ekkor értettem meg, hogy a táplálkozás valójában nem csak az ételekről szól. Sokkal mélyebb annál.

Hanem a kapcsolatunkról önmagunkkal.

Mit jelent nekem a Belső Fény?

Sokan kérdezik, miért ezt a nevet választottam.

Nem azért mert marketingfogás és nem is azért mert egy jól hangzó márkanév.

A Belső Fény számomra az önismeret.

Az a csendes felismerés, amely megvilágítja a saját működésemet. Segít kapcsolódni az evési mintáimhoz és megvilágítja az a számtalan lehetőséget amiből tudatosan választhatok.

A „Belső Fény” megmutatja azt, hogy miért reagálunk úgy, ahogy.

Miért eszünk.
Miért félünk, vagy miért nem hisszük el azt, hogy értékesek vagyunk.

És amikor ez a fény felkapcsolódik, hirtelen rengeteg új lehetőség válik láthatóvá.

Nem azért, mert megváltozik a világ, hanem mert mi kezdjük másként látni.

Ha szeretnéd jobban megérteni a saját működésedet, készítettem egy ingyenes önismereti tesztet, amely segít rálátni arra, mi állhat a nehézségek mögött. Erről olvashatsz bővebben és a cikkben megtalálod a teszt letöltési linkjét is. Miért nem tudsz lefogyni? Ingyenes önismereti teszt

Ma már értem

Ha ma visszanézek az utamra, egyetlen közös szálat látok.

Az önismeretet.

Erről írtam bővebben a Belső Fény szemléletéről szóló cikksorozatomban. Az első cikk az önbizalomról szól. Önbizalom: miért nem bízol már magadban az étkezés terén?

Az egészségügy megtanított embereket szeretni.

A betegek megtanítottak alázatra. Az idősotthonok megtanítottak elfogadni az életet és az elmúlást. A sebészet megtanított helytállni a nehéz helyzetekben.

Svájc megtanított arra, hogy az értékem nem a külsőmben rejlik. Megtanított önmagamat más szemmel nézni.
A saját testsúlyommal való küzdelem pedig megtanított együttérezni azokkal akik ma hozzám fordulnak.
A táplálkozás pedig megtanított arra, hogy a valódi változás mindig belül kezdődik.

Több éve újra megjelent az a bizonyos fénycsóva és azt súgta, hogy mindazt, amit eddig tanultam, adjam tovább. Svájcban megértettem és megtanultam egy szemléletet a táplálkozásról, amit ma is követek. Ennek is köszönhetem a „Belső Fényt” Írtam erről egy blogcikket. Amennyiben érdekel ide kattintva elérheted. Mit tanultam Svájcban a táplálkozásról? Belső Fény

Így született meg a Belső Fény.

Nem egy módszerként, hanem annak a hosszú útnak az eredményeként, amelyet bejártam.
És tudom, hogy még mindig úton vagyok. Az önismeretnek ugyanis nincs célállomása.

Csak következő lépése.

Lehet, hogy most te is csak egy apró fénycsóvát látsz. Egy érzést, hogy valami nincs rendben. Hogy szeretnél végre békében lenni önmagaddal, az evéssel és a testeddel. Én is így indultam. Ma már tudom, hogy az önismeret nem egy cél, hanem egy út. És minden út egyetlen apró fénnyel kezdődik. És ha megtanulsz figyelni rá, egyszer csak rájössz, hogy mindig is ott volt.

Pontosan úgy, ahogy az enyém is.

Ha szeretnéd jobban megérteni, milyen evési minták befolyásolják a döntéseidet, a „Belső Fény” szemléletére épülő anyagaimmal és konzultációimmal ebben segítelek. Első lépések 2 órás tanácsadás

Kiadványok